2014.11.07.
Nem is gondolnánk, hogy milyen hosszú múltra tekint vissza az urna használata a temetkezésben
Maja temetkezési urna
Ősi civilizációk is alkalmaztak már urnát elhunyt tagjaik hamvainak tárolására. Miután egy személy meghalt, a túlélők elhamvasztották a testet, és összegyűjtötték a hamvakat egy urnába.
Kínában több helyen is feltárták urnás temetkezés maradványait. Az egyik lelőhelyen feltárt, 32 db, fazekas technikával készített, cserép alapanyagú urna az i.e. 7000-es évekből származhat. Kína egy másik táján, i.e. 5000-3000 között eltemetett, 700 db urna között 50 különféle formájú és alakú urna volt megtalálható. Az urnák többsége gyermekek maradványait tartalmazza a régészek szerint, de találtak néhány, felnőtt hamvakat tartalmazó urnát is.
Az ókori Görögországban az ú.n. léküthoszt használták a temetések során, bár ebben a temetési szertartás során használt olajat tartották, és az elhunyttal együtt eltemették.
Görög lekythos
A rómaiak helyezték először a hamvakat tartalmazó urnát kolumbáriumba (a szó eredeti jelentése: galambdúc).
Kolumbárium fal a párizsi Pére-Lachaise temetőben
Az angliai Norfolkban bronzkorból származó urnatemetőt tártak fel, erről a leletről Sir Thomas Browne polihisztor tudós 1658-ban értekezést írt Hydriotaphia címmel (jel.: urnás temetkezés, görög).
Napjainkra, a kegyeleti díszurnák anyaga, kidolgozottsága és ára is sokszintű, megfelelve a különféle elvárásoknak.
Választható urna kerámiából, fémből (ami lehet akár kézzel festett is), üvegből, fából és végül, de nem utolsó sorban biológiailag lebomló anyagból is. Létezik továbbá kisméretű, ú.n. emlékurna is, amely segítségével, a hamvak több részre oszthatók a gyászoló család tagjai között.
