Iskolái végeztével visszatért szülőföldjére, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma nyílt közvetlen közelből is tanulmányozni a vármegye uraságait. 1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett különböző fővárosi lapoknak írt cikkeket.

Mauks Ilonát kétszer is nőül vette, először fiatalon; ekkor viszonylagos szegénységben éltek, majd mondva csinált okkal elvált, és újra már csak akkor kérte meg, amikor becsülettel el tudta tartani. Házasságukból három fiúgyermek született.

Írói-újságírói pályája nehezen indult, de 1881-től már Jókai Mór mellett a Pesti Hírlap kedvelt publicistája, 1896-tól pedig a budapesti újságírók egyesületének elnöke.

A hagyományos anekdotisztikus ábrázolás, az élőbeszédhez közelítő eleven stílus legnagyobb mestere. Regényeiben híven ábrázolta a nemesi középosztály pusztulását, a dzsentrik világát. Kiemelkedő művei: A Noszty fiú esete Tóth Marival; Különös házasság, Sipsirica, Akli Miklós, Beszterce ostroma, Szent Péter esernyője. Utolsó műve, A fekete város kiadását már nem érhette meg.

1910. május 31-én, Budapesten temették el. Síremléke a Fiumei úti sírkertben található. Halála után szülőfaluját Mikszáthfalvára keresztelték át.