A 30 ÉVE ELHUNYT FERENCSIK JÁNOS KARMESTERRE EMLÉKEZTEK

2014.06.12.

Ma megkoszorúzták a 30 éve elhunyt karmester, Ferencsik János sírját a Farkasréti temetőben. Az operaház nevében Halász Péter főzeneigazgató, a Nemzeti Filharmonikusok (NFZ) képviseletében Kovács Géza főigazgató helyezett el koszorút a síron.

"Ma 30 éve halt meg mindaz, amit gyűjtőszóval Ferencsik János karmesterként tudunk beírni azokba a zenetörténeti könyvekbe, amelyek örökre őrzik a legnagyobb művészek emlékét" - fogalmazta meg beszédében Kovács Géza a kétszeres Kossuth-díjas karmesterről, a Magyar Állami Operaház és a Magyar Állami Hangversenyzenekar (az NFZ elődje) egykori főzeneigazgatójáról.


"Amíg zene lesz a földön, addig Ferencsik Jánosra emlékezni fognak mindazok, akik tudják, hogy milyen a valódi muzsikálás" - mondta Kovács Géza a megemlékezésen részt vevő egykori zenésztársak, tanítványok és barátok előtt. Közvetítette Kocsis Zoltán, az NFZ főzeneigazgatója sajnálatát, amiért csak lélekben tudott jelen lenni az eseményen.
A vezénylete alatt zenélő muzsikusok részéről Friedrich Ádám emlékezett meg Ferencsik Jánosról. "A próbákra teljes tudással érkezett. Nem a próbán tanulta meg rajtunk a műveket, hanem ott már bennünket tanított meg azokra. Tökéletes, tiszta mozdulatokkal vezényelt, mindent megmutatott a kezeivel, nem kellett sokat beszélnie" - idézte fel a kürtművész.

Friedrich Ádám szerint Ferencsik alappillérei Haydn, Mozart és Beethoven voltak, akárcsak Brahms, Richard Strauss, sőt Johann Strauss is. "Büszkén emlegette, hogy Bécsben megírták róla: egyformán jól érzi a bécsi walzert és a magyar muzsikát" - említette meg.

Ferencsik művészetéről Friedrich Ádám szerint összességében "bátran mondhatjuk, hogy egyenrangú volt Bartókéval, Kodályéval és Lajtháéval, velük egy szinten állt, ha egyáltalán léteznek szintek a zenében".
"Koncerteken szinte soha nem hibázott, de próbákon is alig. Ilyenkor leintette a zenekart, és annyit mondott: bocsánat, én hibáztam. Mások hibáit is elnézte, ha tudta, hogy az illető szívvel-lélekkel dolgozik, nem csak úgy ímmel-ámmal. Egyszer egy zenész hatalmasat húzott bele egy szünetbe. Erre leállt, leintett bennünket, és azt mondta: látják, aranyoskáim, így kell behúzni" - mesélte.

Friedrich Ádám felidézte a karmester "elképesztő általános műveltségét", nyelvtudását, filozófiában, képzőművészetben való jártasságát is. "Olyan volt, mint egy akadémikus" - mondta.

A Borsos Miklós szobrával díszített végső nyughely melletti megemlékezés a Nemzeti Énekkar előadásával zárult, Antal Mátyás karigazgató vezényletével.

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!