Rózsahegyi Kálmán színiiskolájából, 18 évesen elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Az induló osztályban olyan osztálytársai voltak, mint Szemes Mari, Psota Irén, Berek Kati, Horváth Teri, Soós Imre, akikkel akkoriban együtt is lakott a Horváth Árpád Színészkollégiumban. 

A Színművészeti Főiskola után, 1952-ben, a Madách Színházban kezdett dolgozni, majd 1964-től haláláig a Nemzeti Színház színésze volt. 

Átütő egyéniségével, mélyen megragadó játékstílusával drámai és vígjátéki szerepeket is kiválóan interpretált. Főszereplője volt Darvas Iván és Bodrogi Gyula társaságában a József Attila Színházban emlékezetes sikert aratott, Imádok férjhez menni című darabnak. Ebben a darabban ő énekelte először az Engem nem lehet elfelejteni című, későbbi nagy slágert.

Színházban játszott Júliát, Évát, Cleopátrát, Titániát, de sokat foglalkoztatták a filmvásznon és a televízióban is.

A Casablanca c. film női főszereplője az ő hangján szólalt meg magyarul, de mesefilmekben is közreműködött – a Mazsola és Tádé c. bábfilmben Tádénak kölcsönözte a hangját, a Frédi és Béni c. rajzfilmben pedig Irma szinkronhangját adta.

Bessenyei Ferenc felesége volt, de házasságuk csupán két évig tartott.

Jászai Mari díjas, érdemes- és kiváló művész volt, majd 1975-ben a Kossuth-díjat is megkapta.

Hosszan tartó, súlyos betegségben, 57 évesen hunyt el. Sírja a Fiumei úti sírkertben található.

Tizenhat évvel a halála után, a Budapest, V. kerület Hercegprímás utca 2. szám alatti lakóhelyén a Főpolgármesteri Hivatal emléktáblát helyezett el a színésznő emlékére.